Nos, a fiúknak jár a kényesztetés, így egy nagyon egyszerű kis desszertet készítettem nekik, mert hát nekem is jár szabadság alatt a pihenés, senki ne várjon tőlem különleges tortákat és egyebeket. Különösen, hogy már úgy érzem magam, mint egy hadikonyhán, már ami a mosogatnivalót illeti. Persze, ha nem főznék, minden egyszerűbb lenne, ugyanakkor nem lenne blogom sem (vagy írhatnék egyet Hogyan henyéljünk? témában...), és így tovább...
Szóval: egyszerű piskóta tésztát készítek (haladók ugorhatnak), lásd:
- 6 darab tojás,
- 6 ek cukor,
- 3 ek liszt,
- 4 ek rétesliszt,
- 1 tk szódabikarbóna,
- 1 csipet só.
Azt Édesanyámtól tanultam, hogy egy csipet só kell a tojásfehérjéhez, mert fényesebb lesz, hát én meg azt mondom, ezen ne múljon a ragyogás. Szóval a tojás fehérjét keményre felverem a csipet sóval, majd hozzáadom a cukrot, majd a tojássárgáját. A hivatalos alap piskóta tészta ugye 6 ek lisztet ír, de egy kis rétesliszttel mégis különlegesebb, mivel azonban azt nem lehet úgy púpozni, kap egy plusz kanálnyit. (Hja, ez is egy alap trükk: a liszt legyen púposabb, mint a cukor, a cukor ugyanis nehezebb, itt pedig kilóra megyünk, nem térfogatra...) Ezt óvatosan, "hogy össze ne törjön a hab", összekeverem a szódabikarbónával hintett liszttel.
Aztán, veszek úgy 8 darab közepes méretű, egy hangyányit savanykásabb almát, amit megpucolok, és gerezdekre vágok. A sütőpapírral (Ebben azt szeretem, hogy soha sehol nem írták - már amiket olvastam -, hogy a tepsit kenjük be vajjal, s úgy helyezzük rá a sütőpapírt, szóval most tessék, itt a nyoma, így kell csinálni.) kibélelt tepsibe (ez az átlagos, magas falú, úgy 45*25 centis tepsi, de ne kérje rajtam senki számon, hogy nem mértem le) belerakjuk az almagerezdeket, meghintjük cukorral és fahéjjal, majd erre megy rá a massza.
Az előmelegített, 200 fokos sütőben megsütöm, ha kicsit kihűlt, megfordítom, és a tetejére vanília pudingot öntök. A puding ne legyen túl folyós, mert ha átküzdi magát az almán, egy trutyivá omlasztja a tésztát, és az - mint a leírásból bizonyára kitűnik - nem jó.
Ha ez megvan, bevágjuk a hűtőbe, és hogy több legyet üssünk egy csapásra, iszunk egy jó kis hideg házisört. :)
Tejszínhabot lehet hozzá adni, meg a tetejét díszítgetni, de higgyétek el, ez így parasztosan is jóóó.
És még valami: ha a hatalmas olvasótáboromból valaki rákeresett az említett zenekarra, és esetleg belehallgatott a dalokba, az írja meg a véleményét. Bár megemlíteném, az új lemez sokkal, de sokkal jobb lesz, és szép lenne azt mondani, hogy azért, mert Chef néni gondoskodik a bandáról, de sajnos azért erről szó sincs. Inkább a sör...
