Hmm, nem is tudom, mi volt az első, pedig az elsőt ugye senki nem felejti. Bár ez talán a kajára annyira nem biztos. Ha tippelnem kellene, akkor a bundás kenyér, mint általában az emberek favoritja. A bundás kenyeret nem szeretem, ha 'ázott', így csak 'ipphogy' belemártom a majorannás tojásba, majd bele az olajba. Viszont, hogy mégis megfelelően tojásos legyen, második réteget is kap, természetesen ezt már a serpenyőben.
Aztán jött a mezei palacsinta gyártása tömeges mennyiségben a kollégium lakóinak számára. Ez általában úgy kezdődik, hogy veszel fél liter tejet. Majd a boltból a koliba menet összefutsz másokkal, akik felajánlják, hogy szívesen bevállalnának pár darabot, feltéve, hogy lekváros is van. Szóval vissza a boltba, még egy liter tej, baracklekvár, és indulhatott a főzés.
A koliban alapból hozzászoktunk az egyszerűen és nagy mennyiségben készíthető kajákhoz. Ezek közé tartozott az egyébként botrányos ízű, de akkoriban mennyei mannának számító 'kolis bolognai'. Lényege, hogy véletlenül sem friss daráthúsból, hanem a Szutykosnak becézett kisboltból származó konzervből készül. A serpenyőben a szomszédtól kért, apróra vágott vöröshagymát a másik szomszédtól kért olajban üvegesre sütjük. Ha a szomszédnak nincs olaja, akkor a szobatárs margarinját is felhasználhajtuk. Ebbe rakjuk aztán bele a konzerv darálthúst. Aztán ezt próbáljuk fakanállal szétnyomkodni, s nem gondolni arra, hogy vajon mi a fenét daráltak bele, hogy így néz ki. Sózzuk, ezzel is veszít eredeti ízéből. Ha a hús elnyerte azt a jellegét, hogy már nem olyan színe és állaga van, mint a kolibulik után a sarkoknak, akkor hozzá lehet adni a konzerv paradicsomot. Borsot és majorannát adunk hozzá, végül pedig megbolondítjuk némi konzerv kukoricával. Ha átutalták az ösztöndíjat, a löttyöt a spagettire öntve sajttal takarjuk el.
No, hát erre mondják, hogy minden kezdet nehéz...
