Chef néni

Épp most fejeztem be a Svejk olvasását, amelyben van egy érdekes értekezés a háborús "szakácsművészetről". Nos, ez nem túl étvágygerjesztő, de legalább cáfolom, hogy a kolisok bármit megesznek. Nem, a katonák esznek meg bármit... Mindenesetre, ha bárkinek vannak…

Még egy kicsit megragadnék a kollégiumi étkeknél, mert azért nem egy pozitívum is elmondható ezekről:Könnyen és viszonylag gyorsan elkészíthetők.Az összetevők jelentős része általában szabadon helyettesíthető annak függvényében, hogy mi van otthon, mi van másnak és mire…

Kollégiumban könnyű sikereket elérni, bármit is főzzön az ember. Kaja legyen, 'oszt' jól van. (Meg sör legyen, azt meg megfőzi a Borsodi Sörgyár, szintén nem kevés sikerrel.) Amikor először kérik el tőled valaminek a receptjét, az viszont már jelent valamit. Az a nagy pillanat.…

Hmm, nem is tudom, mi volt az első, pedig az elsőt ugye senki nem felejti. Bár ez talán a kajára annyira nem biztos. Ha tippelnem kellene, akkor a bundás kenyér, mint általában az emberek favoritja. A bundás kenyeret nem szeretem, ha 'ázott', így csak 'ipphogy' belemártom a majorannás…

Egészen gyerekkorom óta érdekel a sütés-főzés. Persze a kezdetekkor mindez a só-liszt gyurmázásban nyilvánult meg, aztán az alapanyagokat továbbfejlesztettem (illetve megtanultam olvasni), így szépen eljutottam addig, hogy édesanyám Horváth Ilona szakácskönyvét (kinek nem volt…